Ragyogóan süt a nap, de még nincsen túl meleg, így a séta kellemesnek ígérkezett. Kisváros a miénk, nem minden háznak van szomszédja. Van olyan utca, ahol mindössze két épület van. A szabad területek miatt rengeteg sportolási lehetőség kínálkozik. Kis létszámunk ellenére rendelkezünk középiskolával, a srácoknak nem kell órákat utazniuk, más város iskoláiba. Van saját foci csapatunk is. Elég sokat utazik a csapat, mert általában idegenben játszanak. Erre az Isten háta mögötti helyre nem jönnek más csapatok játszani. A város pályázatok útján finanszírozza a csapatunk utazásait. A városban található rendőrőrs, egy bolt, ahol minden kapható, ami csak kellhet, posta, fogadó, lőfegyver bolt, vasút állomás. Busz nem jár erre. És ott van a város szélén a tó a mögötte lévő erdővel. Az erdőn keresztül vezet egy út. Az itt élő emberek nem szeretnek az erdőbe járni. Kissé babonásak. A kirándulok viszont előszeretettel látogatják. Igen gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. Azonban vadászni az állatvilág védelmében tilos. Ezt szigorúan be is tartják az itt élők. Már csak a babonáik miatt is. Ha nem muszáj nem mennek az erdőbe. Ki érti ezt. Bár mióta itt élek, jó pár éve már, még egyszer sem voltam ott. Az ember azt hinné, az ilyen kisvárosokban élők lelkesednek az erdőkért és, amikor csak lehet kirándulnak benne. De Altonban nem. A turisták mindig figyelmeztetve vannak az erdő veszélyeire, de hát az idegeneket ez soha sem érdekelte.
A fogadó, ahogy gondoltam, még zárva volt, amikor odaértünk, kénytelenek voltunk csengetni. Természetesen Carmen már nem aludt. Egy fogadóban nem lehet sokáig húzni a lóbőrt.
- Jó reggelt! – köszönt meglepetten – Mit kerestek itt?
- Ne haragudj Carmen, – kezdte Fianna – amiért ilyenkor zavarunk. – bár már nem volt olyan korán. – De legutóbb, amikor itt jártunk nem volt alkalmunk rendesen körül nézni a szobában.
- Blaise elmondta a történteket? – arca nem árult el semmilyen érzelmet. Nem úgy, mint általában.
- Igen és eme információ birtokában ismételten át szeretnénk nézni a szobát.
- Carmen! – szólaltam meg végül én, mert úgy éreztem az én hibám, hogy ennyire elutasító és miattam nem hajlik afelé, hogy segítségünkre legyen. – Tudom, nem viselkedtem megfelelően. De teljesen kiborultam, amikor kiderült, végig hazudtatok nekünk. Sajnálom! – a végén én voltam az, aki bocsánatot kért.
- Rendben. Nincs semmi gond. – enyhült meg. – Gyertek be! Nem tudom még mit találhatnátok.
- Ugye még nem lett kitakarítva? – kérdezte Fianna.
- Nem. Még nem volt rá időm. Nagy szerencsétek van.
- Az előző két szobával, ahonnan szintén eltűntek az emberek, nem ez a helyzet, ugye? – szerettem volna én is hozzá fűzni valami értelmeset, ha ezt a kérdést egyáltalán annak lehet nevezni.
- Tényleg nem. Azokat már rég kitakarítottam. Azóta szálltak már meg benne mások is.
- Velük nem történt semmi különös? – faggatóztam tovább, hogy nekem is legyen valami hasznom.
- Nem. – gyors, egy értelmű válasz.
- Mikor történtek ezek? – közben odaértünk az eltűnt személyek szobájához. Mikor beléptünk, minden ugyanúgy volt, mint tegnapelőtt. – Mesélj róluk!
- Az első három hónapja volt. Egy fiatal pár tűnt el. – mesélte – Nem gyanakodtunk semmi rosszabbra. Azt hittük csak fizetés nélkül távoztak. Igaz az már akkor is fura volt, hogy a cuccaikat itt hagyták és úgy mentek el. A szoba is zárva volt. Gondoltuk az ablakon át távoztak. Egyedül csak az volt nyitva pedig nem volt meleg akkor. Fogalmunk se volt hogyan csinálhatták. Semmi jel nem utalt idegen kezűségre. Így annyiban hagytuk. A második a múlt hónapban. Ugyanolyan körülmények között, hasonló módon. Ez is furcsának tűnt, de még ekkor sem gyanakodtunk, arra talán összefüggés van az esetek között. Egészen tegnapelőttig. Amit már ti is tudtok. Ezek az egybeesések kicsit sokak. Ezért hívtunk titeket, de mivel az előző szobák már rendbe voltak téve, jobbnak látta Scott, ha azokról nem tudtok.
- A második esetnél szintén egy pár tűnt el? – Fiannának hihetetlen jó kérdései vannak.
- Nem. Egy férfi volt.
- Tudsz róluk valamit?
- Őszintén szólva elég sokat. Igen beszédesek voltak.
- Elmondanád, kérlek! – vajon miért fontos mindez? Miért akar Fianna információt az előz eltűnt emberekről? Én vagyok a detektív, nekem még se sincs fogalmam róla.
- A férfi épp vált a felségétől, így egy kis nyugalomra vágyott. Elhatározta utazgat egy kicsit. Csak éjszakára állt meg, de vacsora közben elég beszédes volt. Engem meg nem zavart.
- És a fiatal pár? – kezdett egyre érdekesebb lenni, hova akarhat kilyukadni.
- Ők mindketten elveszítették a családjukat egy szörnyű balesetben. Annyira szomorúak voltak, nem bírtam ki nem megkérdezni. Akkor mesélték. Felejtésképp más városba akartak költözni. A lehetőségeket mérték fel a környező városokban. Altont túl nyugodtnak, elhagyatottnak találták, így ők is csak itt éjszakáztak volna, de másnap haladni akartak tovább.
- Értem már, mit akarsz ezzel. – esett le végre, igaz bele telt némi időbe. –Szép munka!
- Én nem értem. Miért fontos mindez? – szólt közbe Mia, aki kezdte elveszíteni a fonalat.
- Azért, – engedtem át a magyarázatot Fiannának, hisz övé volt a dicsőség – mert ezeknek az embereknek nem volt senkijük, aki keresné őket. Ebben az eldugott városkában nagyon jó célpontok.
- De ezt honnan tudhatta az elkövető vagy elkövetők? – vetett fel Mia egy újabb nagyon fontos feltételezést.
- Ez egy nagyon jó kérdés. Hisz mind máshonnan jöttek. Azon kívül, hogy senki se keresi őket, nincs bennük semmi közös. – jártam körbe a szobát kiadva magamból a bennem felmerült újabb megmagyarázhatatlan dolgokat. – Se a nemük, se a koruk. Még csak az sem, hányan voltak. Kivéve az, hogy mind itt szálltak meg és zárt ajtók mögül tűntek el nyitott ablaknál.
- Ez kísérteties. – borzongott meg Carmen.
- Azt hiszem jó következtetéseket vontunk le a szoba újbóli láttán. – bizonyíték az még nem volt semmire sem – Persze sokkal könnyebb mivel a rendőrfőnök és idegesítő helyettese nincs itt, nem téblából állandóan fölöttünk. – ezen mindenki csak nevetett. – Jó ötlet volt újra eljönni. Ügyes vagy! – néztem Fiannára. Most se találtunk semmit, de még is úgy éreztem, előbbre jutottunk. Őrült a dicséretemnek, de nem bízta el magát. Ő is tudta, mind ezek még csak következtetések, igazolásukra bizonyíték kell. Nekünk nem az elő életüket kell kiderítenünk, ha nem azt, hova lettek. Rajtunk a sor, megtalálni a felderítéshez szükséges minden momentumot.
- Oké. Akkor mivel kezdjük? – Mia nagyon okos, intelligens lány, aki elég régóta velem van, de ilyesmiben még nem volt része. Így fogalma sincs ilyen esetekben mi a teendő. Ezzel ellentétben Fianna nagyon is tudja. Lehetséges, hogy ő már ezelőtt is részt vett ilyen dolgokban?
- Első körben átnézzük az itt hagyott holmijukat. – adta a felvilágosítást Miának.
- Ne haragudjatok, de nekem sok dolgom van. Nem tudok itt maradni segíteni.
- Semmi gond Carmen. Ne aggódj, egyedül is itt hagyhatsz minket. – tudattam vele. Egyáltalán nem félt egyedül hagyni minket. Úgy gondolta mi többre megyünk majd, mint kicsiny rendőrségünk. Ők nem igen tudják, hogyan kell kezelni egy ilyen, hétköznapinak nem mondható ügyet. Mosoly ült ki az arcomra, mint mindig mikor erre gondoltam.
- Mi az? – fordult felém Mia kíváncsian.
- Semmi. Fianna jól mondta. A holmijuk átnézésével kezdjük. Aztán minden kis szegletet alaposan megvizsgálunk. – Így tettünk. Átnéztük az összes holmijukat. A ruháktól kezdve a cipőkig mindent. Semmit se hagytunk ki. Gyorsan repült az idő. Közben Carmen hozott nekünk ételt, ha időközben meg éheznénk. Majd minden sarkot centiről centire megnéztünk, megvizsgáltunk. Ugyanott tartottunk ahol eddig. Azaz sehol. Ismételten nem jutottunk előbbre. Már késő délutánra járt mikor végeztünk.
- Ez reménytelen. – fakadt ki Mia. Fáradtan huppant le az ágyra. A forróság miatt csorgott rólunk a víz. Ez se könnyítette meg a dolgunkat. – Aú! – kiáltott fel, amint a teste az ágyat érte. De mielőtt megnézhettük volna mi történt, megcsörrent a telefon. Teljesen elfeledkeztünk az esetleges hívásról. Fianna sietve kutatott a telefon után, ami nem akart előkerülni. Végül sikerült előhalászni, de addigra azt hittük elhallgat. Nem így történt. Még akkor is kitartóan csörgött, amikor végre meglett.
- Tessék. – szólt bele Fianna. – Én vagyok Fianna Thomson. – még mielőtt valaki azt hinné milyen bugyuta egy magánnyomozó vagyok, hisz emlékszik a teljes nevére, akkor miért nem néztem utána, és próbáltam kitölteni az üresen maradt részeket. Megtettem. Voltak még a rendőrségen barátaim. Őket is megkértem, segítsenek valamit kideríteni róla. De semmi. Hogy lehet ez? Magam sem tudom. Az egyetlen magyarázat, ami az eszembe jut: nem ez az igazi neve. De mivel konkrét dolgokra nem emlékszik, ilyesmit nem állíthatók csak úgy. – Rendben. Nagyon szépen köszönöm a gyors segítséget. – fejezte be a beszélgetést. – Nem lettünk ezzel sem okosabbak. – kezdte azonnal, ahogy kinyomta a telefont. – A vér nincs a rendszerben. Nem tartozik hozzá név. Viszont, azért tartott ilyen sokáig, mert minden arra utalt, nem emberi vér. De mivel elég kevés volt, pontos eredmény nem mutatható ki, ezért csak feltételezik a vizsgált minta alapján, hogy akié a vér, annak 24 kromoszómája van.
7 megjegyzés:
Szia!
Üdítő a sok természetfeletti történet után krimit olvasni. Mindenképpen folytasd, kíváncsi vagyok, hogy kapcsolódnak a farkasok, és hogy Blaise mit álmodott, és kiről. Remélem az indián barátot is hamarosan megismerjük.
Szia Zora :)
Bocsi csak most jutott eszembe, hogy el is felejtettelek kitenni...pótolom is :)...őszintén bevallom nekem kicsit túl hosszúra nyúlt ez a feji, ahhoz képest hogy nem történt benne semmi :(...de az érdeklődés még megvan és várom a következő részt!
puszii
hullócsillag
sziasztok! Köszönöm, de ahogy írtam már ezek a nagy regényem lebontott részei és ugye ott, abban sok magyarázat, meg környezet bemutatás kell legyen és ezek még azokból vannak úgyhogy még biztos lesz kicsit unalmas rész, de hamarosan a bloghoz mérten elkezdem írni az új fejiket és így majd gyorsabban alakulnak az események, amik nagyban kicsit lassabban alakulnak.
Köszönöm Darolyn! Gondolhatod, hogy az üggyel kapcsolatban álmodott valamit és nem ez volt az utolsó eset :) A farkasok bonyolítják majd a történet szálait. Még pontosan nem határoztam el, mikor jelenik meg Kwo és a többiek. Ezek majd maguktól jönnek, ha úgy alakul. Őrülök, hogy azért tetszik így is :)Igyekszem majd mielőbb hozni az izgalmas részeket is, mert ha ezek a részek lementek, jönnek az újak amik már teljes mértékig ide lesznek. Remélem értitek, hogy értem :)
Ja még annyit, hogy azért ebben is lesz természetfeletti hisz azért a vérfarkasok részben azok :)
Szia!
Ne haragudj, hogy itt is "kötekedem", de nem kevés egy kicsit az a 117 főnyi lakos? Vegyük úgy, hogy annak a fele iskoláskorú, ami mondjuk már eleve egy durva arány, de egye fene. Szóval legyen 60 diák a városban. Illetve inkább település, ennyi lakossal nem lehet város sem. A 60 diákot elosztjuk a 12 évfolyammal, íziben kijön, hogy évfolyamonként átlagosan 5 gyerek jár. Családias tanórák lehetnek, az már biztos! :D
Látom, nem reagáltál semmit, biztos megharagudtál. Ne haragudj, kérlek, nem akartalak megbántani, leginkább poénosnak szántam a kommentet, nem sértőnek. Szóval ha nem sikerült, kérlek bocsásd meg nekem.
Csak szerintem nem létezik, hogy Altonnak legyen saját középiskolája, vagy teljesen önálló diák focicsapata. Legfeljebb felnőttekkel közösen, csak úgy nem mehetnek iskolák közötti bajnokságra. Valószínűleg inkább valami iskolabusszal vihetik a gyerekeket a legközelebbi suliba.
Előző kommentem óta rákerestem a városra a Guglin, mint ahogy gondolom, te is. A 117 fő egy 10 évvel ezelőtti adat, azóta azért már lehetnek többen is, ha odaköltöztek, meg építkeztek páran, születhetett pár gyerkőc is. Viszont az 50% diákarány bőven túlzás volt tőlem, a wiki szerint 26% van 18 év alatt. Szóval tényleg fontold meg azt, hogy van-e középsuli. De ha megnézed a Gugli Earth-szel, akkor mindössze egy postahivatalt jelöl a városka központjában, mint középületet, iskolát biza egyet sem.
Ettől függetlenül a három általam olvasott történeted közül (bocs, de nem olvasok alkonyat fanfiction-öket, jobban érdekelnek a saját történeteitek) ez a kedvencem, pedig a többi is tetszik nagyon! De ez a sztori érdekel legjobban. :) Már alig várom a folytatást. :)
Lehet, hogy ezt nem ide kellett volna írnom, mert nem is biztos, hogy elolvasod. :) Majd tudatom veled máshol is, ahol biztos megtalálod. ;)
szia!
Hát köszi szépen! Én is tudom, hogy mikoriak azok az adatok, de én mindenképpen ilyen kis városkát szerettem volna, ahol a létszám tényleg kevesebb, mint egy rezervátumé. És hidd el nem volt könnyű rátalálni. A dolgot az is nehezítette, hogy Altonról nem igen van fenn szöveges adat sem. Illetve egyáltalán nincs fenn csak Kansesről nagy általánosságban így elég nehéz volt a városkát körvonalazni, ezért a nagy részét, ami benne található én találtam ki, de szerintem ez egy történetnél nem nagy baj, ha nem teljesen valósághű, bár a jellemzésnél igyekeztem használni a térképet, de igazság szerint olyan kevés mindent ábrázoltak rajta, hogy azt azért keveseltem, bár a kevés lakosság szám miatt azt sem volt könnyű eldönteni kik, milyen számban lakják. Meg azt is megnéztem milyen messze vannak a legközelebbi városok, de túl közel voltak az én történeteben, viszont a legközelebbi városok több órányira vannak, ezzel is jelezve azt mennyire eldugott és elszigetelt helyen van, erdővel körbe övezve, hogy általában csak éjszakára állnak meg ott és nagyon kevés az állandó turista, ettől függetlenül jól eltartja magát a kisvároska. Ezért van szükség a saját iskolákra, legalábbis a történetemben, meg vasútra, ami a valóságban nincs, ahogy a nagy bolt se. Szóval azért lett ilyen, amilyen, de majd kiderül mért volt erre szükség. A történet szempontjából nagyon fontos szerepe van az eldugottságnak és a kis létszámnak :) Remélem azért sok kérdésedre sikerült választ adnom. Ha nem akkor csak kérdezz nyugodtan és ha tudok, akkor válaszolok rá persze, ha azzal nem lövőm le a poént :) Köszi az észrevételeket és őrülök, hogy tetszik és remélem továbbra is tetszeni fog :)
Ja és nem azért nem írtam, mert megsértődtem, vagy ilyesmi. Van, hogy visszanézem a régi fejik kommentjeit is, de van, hogy nem, mert általában már az újakhoz szoktak írni, ha valaki még is kommentelésre adj a fejét :) Továbbra is várom az észrevételeket és tényleg köszi! Örülök, hogy írtál :)
Megjegyzés küldése